Johanna királylány története 10. rész A Pelenkahuszár
De barátaim, most mihez kezdünk?
- Most először is vissza kell találnunk a sárgaköves útra - mondta Johanna. Azután pedig meg sem állunk Liberóvárosig!
Elindultak újra a selymes, friss réten át, ami olyan puha volt, mint a frissen bekent babapopsi! Nemsokára rátaláltak a sárgaköves útra, és most már toronyiránt haladtak Liberóváros felé, ahol a nagy és bölcs Óz lakik.
Az út onnét már simán, jól volt kövezve, szép volt a táj is körös-körül, s utasaink szíve örvendezett, hogy maguk mögött hagyták a rengeteg erdőt, s vele együtt a temérdek veszélyt, amely borongós sűrűjében rájuk leselkedett. Az utat itt ismét kerítés szegélyezte, de valamennyi zöldre volt festve; és amikor tanyához értek, az is zöld színben virított. Az emberek egytől egyig gyönyörű smaragdzöld ruhába voltak öltözve, és csúcsos süveget, valamint pampers pelenkát viseltek, olyasfélét, mint a mumpicok.
- Úgy nézem, már Óz birodalmában járunk - vélekedett Johanna. - Alighanem közeledünk Liberóvároshoz.
- Úgy ám - erősítette meg a Madárijesztő. - Itt minden zöld, ellentétben a mumpicok országával, akiknek kék a kedvenc színük. De errefelé az emberek nem olyan barátságosak, mint a mumpicok, és attól tartok, nem találunk senkit, aki éjszakára befogadna.
- Szeretnék végre egyebet is enni, nemcsak gyümölcsöt - mondta a leányka. Valami finomat, amitől nem fogok bepisilni és éjszakára nem kell pelenka. Álljunk meg a legközelebbi háznál, és szólítsuk meg, aki benne lakik.
Így hát, mikor a legközelebbi tekintélyes tanyához értek, Johanna nagy bátran odament az ajtóhoz, és bekopogott. Az ajtó résnyire kinyílt, épp csak annyira, hogy egy asszony kikukucskálhatott rajta, és megkérdezte:
- Mit kívánsz, kislány?
- Szeretnénk betérni éjszakára, ha megengednéd. Johanna hercegnő vagyok a barátaimmal.
- Nem bánom, ha igazat beszélsz, akkor jertek be, adok nektek vacsorát és hálóhelyet.
Bementek hát valamennyien a házba, ahol az asszonyon kívül még hárman laktak, egy férfi és két gyerek. A férfinak fájt a lába (adtak is neki gyoran egy kicsit a Nature Mirror gyógykrémből), és a pamlagon feküdt a szoba sarkában. Valamennyien óriási meglepetéssel szemlélték a furcsa kompániát, és mialatt az asszony vacsorához terített, a férfi megkérdezte:
- Hová igyekeztek?
- Liberóvárosba, a nagy Óz színe elé.
- Csakugyan? - álmélkodott a férfi. - És gondolod, hogy Óz fogad majd benneteket?
- Miért ne fogadna? - kérdezte Johanna.
- Úgy hírlik, hogy senkit sem enged a színe elé. Jómagam sokszor jártam már Liberóvárosban, csodálatos és gyönyörű hely, annyit mondhatok; de még sohasem láttam a nagy Ózt, és sose beszéltem halandó emberrel, aki látta volna.
- Nem jár ki? - kérdezte a Madárijesztő.
- Soha. Nap nap után ott ül a palotája nagy tróntermében, és még a szolgái sem látják soha szemtől szembe.
- Vajon milyen lehet? - tűnődött a leányka.
- Nehéz megmondani - magyarázta a férfi. - Tudod, Óz hatalmas, nagy varázsló, olyan alakot ölt, amilyent akar. Az egyik azt mondja, olyan, mint egy madár, a másik szerint olyan az alakja, mint az elefánté, a harmadik szerint pedig macskához hasonlít. Ismét mások előtt úgy jelenik meg, mint gyönyörű szép tündér vagy kis manó, vagy bármiféle más alakban, amint éppen kedve tartja. De hogy milyen igazából, a maga természetes alakjában, azt senki emberfia nem tudja.
- Milyen különös! - mondta Johanna. - De nekünk mindenképpen találkoznunk kell vele, különben hiába tettük meg ezt a hosszú, nagy utat.
- Miért akartok beszélni a félelmetes Ózzal? - kérdezte a férfi.
- Meg akarom kérni, hogy adjon nekem egy kis eszet - válaszolt elsőnek a Madárijesztő.
- Ó, ennél mi sem könnyebb; Óznak úgyis több esze van, mint amennyit használni tud.
- Én pedig szívet akarok tőle kérni - mondta a Bádog Favágó.
- Ó, ez neki annyi, mint a semmi: egész gyűjteménye van mindenféle méretű, alakú és színű szívekből.
- Én pedig nagy oroszlán szeretnék lenni - vallotta meg a cica.
- Óznál a trónteremben egy polcon csak úgy sorakoznak a krémek: növesztő krém, popsikrém, babakrém, Nature Mirror gyógynövényes krém, mindegyik arany födővel letakarva, hogy ki ne csorduljon. Szívesen ad majd neked is belőle.
- Én pedig meg akarom kérni, hogy ne pisiljek be soha többé- mondta Johanna. Hogy ezentúl ne kelljen pampers pelenkát hordanom!
- Ó, szerintem ez se lesz gond, de előbb a színe elé kell kerülnöd, és ez a dolog nehezebbik része, mert a Nagy Varázsló nem szívesen fogad senkit, és többnyire az történik, amit ő akar.
Az asszony most vacsorához szólította a társaságot, így hát az asztal köré telepedtek, és Johanna nagy élvezettel falatozott: előbb kását evett, aztán rántottát és hozzá finom fehér cipót. A cica is megkóstolta a kását, de azt mondta, nem ízlik neki, mert zabból van, márpedig a zab lónak való eledel, nem pedig Oroszlánnak. A Madárijesztő és a Bádog Favágó semmit sem evett.
Vacsora után az asszony popsi törlőkentődvel letörölte a hercegnőt, majd tiszta, minőségi pelenkát adott neki, sőt, még babakrémmel is jó alaposan bekente. A Madárijesztő meg a Bádog Favágó a sarokba húzódtak, majd a Madárijesztő egy csomag baba törlőkendőval jó alaposan letisztogatta a Bádog Favágót és babakenőccsel be is kente az izületeit.
Másnap reggel, mihelyt megvirradt, útnak eredtek, és csakhamar gyönyörű zöld ragyogást pillantottak meg maguk előtt az égen.
- Az biztosan Liberóváros - vélte Johanna. A sok-sok pampers pelenka csillogását látjuk!
Ahogy továbbhaladtak, a zöld fény egyre erősödött, és úgy látszott, végre elérkeznek hosszú útjuk céljához. Mégis délután lett, mire a várost körülvevő falhoz értek. Erős, magas kőfal volt, s ugyancsak élénk zöld színű.
A sárgaköves út egyenesen nekivezetett egy smaragdokkal kivert, hatalmas nagy kapunak, a toronyban pedig messziről látszott a popsi törlőkendőkből készült zászló.
A kapun csengő is volt; Dorka megnyomta a gombot, s bentről ezüstös csilingelés hallatszott. Azután a nagy kapu lassan kinyílt, barátaink beléptek, és magas, boltozatos teremben találták magukat, amelynek falain ugyancsak megszámlálhatatlan sok smaragd tündökölt.
Kis emberke állott előttük, körülbelül akkora, mint egy mumpic. Tetőtől talpig pampers pelenkába volt öltözve, és nagy zöld láda állt mellette, amiben popsitörlők, nadrágpelenkák, babakrémek voltak.
Ahogy megpillantotta Dorkát és társait, az emberke megkérdezte:
- Mi járatban vagytok Liberóvárosban?
- A hatalmas Ózzal szeretnénk beszélni - felelte Dorka. Az emberke úgy meghökkent ettől a választól, hogy leült gondolkozni, és hüledezve csóválta fejét.
- Esztendők óta senkinek sem jutott ilyesmi eszébe - szólalt meg nagy sokára. - Óz hatalmas és rettenetes, és ha hiú vagy oktondi kéréssel fordultok hozzá, és megzavarjátok bölcs elmélkedéseiben, könnyen feldühödik, és egyetlen pillanat alatt megsemmisít benneteket.
- Csakhogy a mi kérésünk se nem hiú, se nem oktondi - méltatlankodott a Madárijesztő. - Hanem ellenkezőleg, nagyon is fontos. És mi úgy hallottuk, hogy Óz jóságos varázsló.
- Ez való igaz - erősítette meg a zöld emberke. - Bölcsen és jóságosan uralkodik Liberóvároson. De aki nem becsületes, vagy aki puszta kíváncsiságból közeledik hozzá, azzal csúnyán elbánik, és mind ez ideig kevesen merészelték kérni, hogy szemtől szembe lássák. Én vagyok a Pelenkahuszár, és ha csakugyan látni akarjátok a hatalmas Ózt, kénytelen vagyok odavezetni benneteket a palotájához. De előbb meg kell látogatnotok az epelus.hu bababoltot.
Egy falba vert szögről nagy aranykulcsot akasztott le, azzal kinyitotta a belső kaput, és azon át utasaink egy fantasztikus bababoltba jutottak. Volt itt akciós pampares pelenka, nadrágpelenka, babakrém, törlőkendő, popsikenőcs; egyszóval minden, amire egy babának csak szüksége van!
Látogasson el Ön is az epelus.hu bababoltba és rendeljen meg mindent egy helyen, amire a kisbabájának szüksége lehet!